|
 |
|
|
... anyákat...
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket...
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... !
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
De csak csendesen, ne hallja senki más !
Az éjmadár átsuhan a városon,
Későre jár, s én az utcát rovom.
A holdsugár deres hajamra süt,
Kihalt, sivár csend honol mindenütt.
: Te csak dalolj, kacagj, nevess,
Enyém a könny, számomra úgy sincs más öröm.
Attól se félj, hogy a kacaj sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MIHAIL EMINESCU: Ó, JÖSSZ-E MÁR?
Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bocsánat! Helyesbítek!
MIHAI EMINESCU: Ó, JÖSSZ-E MÁR?
Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édes... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ó, JÖSSZ-E MÁR?
Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!
s fölemeltelek, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MIHAIL EMINESCU: Ó, JÖSSZ-E MÁR?
Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -
halottjaim is itt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Az őszi sárban már magamban járok,
s lábam nyomában a kaszás üget,
hajam deres lett és az utcalányok
másnak mutatják már a mellüket,
s a csillagok is már fakóbban égnek,
mint egykor égtek, mikor este lett:
ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
s az út sarának vézna testemet.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fordította: Térey János. Dramaturg: Deres Péter. Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez: Gyarmathy Ágnes. Zene: Lukács Péter. Asszisztens: Várnai Ildikó. Rendező: Ács János.
Szereplők: Eszenyi Enikő, Szőcs Artur, Epres Attila, Mécs Károly, Pindroch Csaba, Hajdu István, Tahi Tóth László, Földi László, Tornyi Ildikó, Cseh Judit, Szamosi Zsófia.
,,Lope de Ve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
MIHAIL EMINESCU: Ó, JÖSSZ-E MÁR?
Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt,
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... is...
testem ajkadon érő zamata
fűszeres óborként buggyan,
hússzín szenvedély lepi ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vakvilágba!
S újra kerestem egy régi sing-sing nótát, mire annyiszor zokogtam végig oly sok sötét éjszakát!
Most messze a Páromtól kergetnek vélt és valós sérelmeim a múltból. Szürke, deres múltamból újra él a depresszió, a fájdalom, s a bűntudat! Újra derengenek a régi képek, újra él a fájdalom, s a keserűség.. s újra égek én is!.. a pokol tüze jár át!
S mel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Jégvirág...
szép most a világ,
Minden csupa jégvirág!
Az ablak a fák,
A rétek s a ház.
Jeges, deres, csodás,
Vágyak, futás, álmodozás,
Itt minden oly szépséges,
Fehér és mesés!
Hamarosan itt a karácsony,
Itt az idő, szeressük egymást nagyon!
A fénylő fehér sivatagon ülve,
Ölelkezve, BOLDOGAN!!!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
... |
|
|
|
|
|
